Ismerjetek meg Bennünket kisgyerekek és szülői érzések alapján….
Miért pont az Almafa óvoda és bölcsi? ez itt a kérdés…
Nem egy barátunk Manócskája cseperedett fel itt, és Áron még a pocakomban volt, amikor elhatároztam, hogy mind az elmesélt benyomások, élmények,mind az Almafáról olvasott infók alapján ez lesz az a hely, ahová mindenképp megpróbálom bejuttatni Őt, amikor visszamegyek dolgozni. Már a nyílt napon eltöltött közös idő során azt láttuk és éreztük a férjemmel- ott bent csücsülve a bölcsi hangulatos, színes bútorai közt a nagy, puha szőnyegen-hogy elképesztő, mennyi mosoly, élmény és nem utolsósorban biztonság vár majd Áronra, aki 15 hónaposan kezdte az Almafás "utazását", mely egészen 3 és fél éves koráig tartott:)
Nagyon nehéz röviden összefoglalni, hogy miért vagyok benne biztos, hogy életünk egyik legjobb döntését hoztuk, hogy az Almafát választottuk, de ha ki kellene emelnem néhány szempontot, akkor a dadusok elképesztő gondoskodása, feltétel nélküli (nem vicc, hogy engem tényleg szinte pótolni tudó!!!) szeretete mellett mindenképp megemlíteném a minőséget, mely az udvari játékoktól kezdve-az étkezéseken keresztül a Bölcsi által szervezett ünnepi, vagy akár hétköznapi programokig mindenre jellemző volt.
Ha kánikula volt, akkor tudtam, hogy a kisfiam nagyjából pont úgy élvezheti egy szál pelusban a pacsálást, és spricnizést, mint otthon, ha a Mikulás jött, akkor tudtam, hogy nem kell félnem, hogy megijed, mert az is meg volt oldva, hogy csak ablakon keresztül lássák a gyerekek, és elképesztő volt a beszoktatás percétől az utolsó napokig látni, hogy sosincs kétely a kisfiamban, hogy szívesen megy-e reggel, én pedig teljes bizalommal tudtam őt az Almafásokra bízni, amíg dolgoztam.
Egyetlen percig sem kérdés, hogy a második fiunk is Almafás lesz, ráadásul 1 éves korától, mert megismerve ezt a csodálatos helyet, én biztosan tudom, hogy a létező legjobb helyen lesz majd; ahogy a barátainknak szoktam mondani; nagyjából ahhoz hasonlítanám, hogy napközben kicsit olyan lesz neki, mintha a nagyon jó barátaink kertes házában lehetne, hasonló korú pajtásokkal, és Tündérek vigyáznának rá:)
Akik akkor is megnyugtattak, amikor a nagy dugóból odatelefonáltam, hogy Úristen, késni fogok, vagy akik kenegették Áron szúnyogcsípéseit akár tízszer is egy nap, ha épp szükség volt rá...illetve akik a Karantén ideje alatt naponta töltötték fel a kedvesebbnél kedvesebb videókat a gyerekeknek, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg..:) Azt hiszem, az a fajta egyéni bánásmód, és igazi FIGYELEM nem mondható el sok bölcsiről, mint amit itt megtapasztaltunk, és nekem bármit megér, hogy a nagyfiam első pár évében ilyen keretet kaphattunk, amire a mai napig szívesen emlékszik vissza ő maga is:)
Szinte várom a percet, hogy Danival is átlépjünk újra a nagy zöld Almafás kapun egy napsütéses reggelen, és ő is elkezdje az Almafás Életét.” (Áron anyukája, 2021.)